A nem kiabálós apukák blogja

Apa vagyok! Boldog és büszke! Ez életem legnagyobb élménye. És nem kiabálok a gyerekeimmel. Ez a blog azoknak szól, akik kiabálás nélkül képzelik el a gyerek nevelést.

Facebook

Amikor jöttünk kifele a "Thomas show"-ról, a sor elején egy kisfiú sírt. Az apja így "vigasztalta":

"Na most meg miért sírsz Marci? Kemény légy mint a Rolling Stones!" És jót mulatott saját baromi nagy szellemességén.

Ekkor vettem észre, hogy ez a "kedves" apuka falumbéli. Egy nagyon híres sportoló, akit legutóbb akkor vettem észre, amikor a falunk főutcáján kelt át, és ezerrel ordított a fiával:

"Gyere már Marci, mit csinálsz fiam?!"

Többen döbbenten hallgatták az ordítást, de ez látszólag nem zavarta az egykori kiváló sportolót.

Szerintem világos:

  • Az utcán is ordítok a gyerekemmel
  • Nem vigasztalom meg amikor baja van.

Nem értem. Mindenhez jogsi kell, engedély, vizsga kell. Szülő meg bárki lehet. Mindegy hogy milyen.

Rettenetes!

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://apagyere.blog.hu/api/trackback/id/tr812586401

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.