A nem kiabálós apukák blogja

Apa vagyok! Boldog és büszke! Ez életem legnagyobb élménye. És nem kiabálok a gyerekeimmel. Ez a blog azoknak szól, akik kiabálás nélkül képzelik el a gyerek nevelést.

Facebook

A történet valódi. Sajnos. A 25 éves évfolyam találkozónkon hallottam.

Egykori csoporttársam, Laci (mostantól nevezzük így) igazi vagány, talán azt is mondhatnám macsó srác. Korábban vizilabdázott, - ez látszik is az alakján - nagy dumás, mindig jó kedvű ember. Ő volt az első aki a csoporttársaink közül családot alapított, így már 2 felnőtt korú fiúval büszkélkedhet. Az első házassága válással végződőtt, de újra megnősült és az új felesége egy kislánnyal örvendeztette meg.

Az évfolyam találkozón remek volt a hangulat , és Laci mellé sodródva érdeklődtem, hogy mi újság vele. Elkomorodott. Elmondta, hogy mennyire imádja a kislányát, hogy milyen extra élmény a negyven felett érkezett apaság, hogy milyen egy valódi kis tündér az ő Hercegnője.

Akkor mi a baj? - kérdeztem.

Az, hogy a feleségem fogta magát és elköltözött. Magával vitte persze a lányunkat és nem engedi, hogy találkozzunk. Én mindent megtennék, csak láthassam a kislányomat, de az asszony meg se hallgat. Ezt nem élem túl. - mondta és elfordult, hogy ne lássam a könnyeit.

Furán éreztem magam. Meglepett, hogy Laci, akire a letörhetetlen jókedv, a vagányság, az energikusság volt a jellemző, ennyire padlóra került. Ugyanakkor meg teljesen megértettem, hiszen egy igazi szülönek elviselhetetlen érzés a gyermeke hiánya . De mégis olyan hihetetlen volt az egész. Ennyire padlóra tud kerülni egy ilyen "macsó" srác is?

De hát a helyzet valóban nem rózsás. Ha egy anya úgy dönt, hogy elege van a házasságából, (a férjéből, a kötöttségből, vagy bármiből)  akkor bátran cselekedhet. A bíróság úgyis neki ítéli a gyereket. Ez a magyar joggyakorlat.  Persze ha a férfi nem ragaszkodik a családjához, akkor rögtön nincs ilyen egyszerű helyzetben. Ekkor a férfi van nyeregben.

De ha ragaszkodik!

Ha szereti a gyerekét, ha együtt akar lenni a gyerekével, akkor teljes a kiszolgáltatottsága. Ekkor az asszony kénye kedvére van bízva, hogy meddig megy el a "jogainak" az érvényesítésében. Laci esetében is, egész egyszerűen nem enged találkozot az apával, és majd ha a bíróság (1-2) év múlva mást ítél, akkor igyekezhet az apa  visszahozni az elveszített éveket. 

Talán ez nincs teljesen rendjén. Talán szakítani kellene azzal a képpel, hogy a férfiaknak meg kell elégedniük a maradékkal, a "láthatással".

Laci esete legalábbis erre enged következtetni. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://apagyere.blog.hu/api/trackback/id/tr644969555

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.