A nem kiabálós apukák blogja

Apa vagyok! Boldog és büszke! Ez életem legnagyobb élménye. És nem kiabálok a gyerekeimmel. Ez a blog azoknak szól, akik kiabálás nélkül képzelik el a gyerek nevelést.

Facebook

Na ez provokatív cím. Vagy inkább ostoba? Mi az hogy "működik egy szeretet"? Én nem tudom a választ. Elmélkedem. Filozofálgatok. Kérlek segíts! 

A gyerekeim születése, léte, szeretése kapcsán éreztem meg egy újfajta szeretetet. Nehéz pontosan meghatározni, mert sok szó már elcsépeltté - és ami még rosszabb - más, hamis értelmezésűvé vált.

Ez a szeretet teljesen elfogadó, feltétel nélküli. És ezáltal nagyon felszabadító. (a gond, hogy az "elfogadás" fogalmát - szerintem szándékosan - rossz tartalommal töltötték meg)

Korábban azt éreztem, hogy minden szeretet érzésem mellet megjelent az aggódás, a kétely. 

  • Szabad ezt is elfogadnom?
  • Miért tette ezt?
  • Lehet, hogy nem is szeret már?
  • Mi lesz így velünk?
  • Nem helytelen ha ennyire szeretem?
  • Vajon ő hogy' viszonyul ehhez? stb.


Ez az újfajta szeretet azonban felszabadító. Nem jár vele az örökös aggódás. És nagy bátorságot is ad.  

De egy kicsit konkrétan is bemutatom.

A gyerekeimet minden körülmények között szeretem. Bármit is tesznek: szeretem őket.

Ez nem azt jelenti, hogy bármit tehetnek!!! (itt van az "elfogadás" félreértelmezése)

Pontosabban: bármit tehetnek, én akkor is szeretni fogom őket, de attól még nem tartom helyesnek ha rosszat tesznek. 

Mondok egy extrém példát: ha azzal jönne haza a gyerekem, hogy kirabolta a nagymamamáját, mert kellett a pénz bulira, akkor nem mondanám, hogy oké, felejtsük el. Azt mondanám, hogy szeretlek, számíthatsz rám, oldjuk meg. Nem helyes amit tettél, de a fiam vagy. Szeretlek, számíthatsz rám. 

Vagy egy kevésbé extrém: ha azt mondaná, hogy nem akar gimiben menni, mert hajósinas akar lenni, akkor is azt mondanám, hogy mindenben vele vagyok, de nagyon alaposan beszéljük át ezt az ötletét.  Állítsunk fel B tervet, nézzük meg, hogy mire juthat ezzel, tervezzük meg ha nem jön be, stb. 

De nem tiltanék meg neki semmit, nem kötelezném semmire, és - főleg - mindig szeretném, és ezt ki is nyilvánítanám. 

Lehet olyan szituáció az életében amikor vislenie kell a kellemetlen következményeket. De ez nem azt jelenti, hogy "edd meg amit főztél". Akkor is vele vagyok, bármit is tett. 

Szóval ezt tartom elfogadó szeretetnek. 

Miért írtam le mindezt? 

Valószínűleg sok szülő hasonlóképpen gondolkodik (valószínűleg sok szülő meg nem). Eddig tehát nem sok extrát írtam.

Azt mondhatjuk, hogy a gyerekeinket "genetikusan" szeretjük. Ez így van és kész. Meg az, hogy a gyerekek tiszta lappal érkeznek (ez speciel sztem nem igaz) és ezért lehet őket teljesen elfogadni. 

De rájöttem valamire.

Létezhet ilyenfajta szeretet párkapcsolatban is. Ezt korábban nem hittem. De mostmár hiszem. Létezhet tiszta, játszma nélküli szeretet, férfi és nő között is. 

Megmondom őszintén: amikor Szepes Máriánál olvastam erről, akkor nem hittem. 

Amikor Műller Péternél olvastam erről, akkor kételkedtem, de azt éreztem, hogy talán lehet.   

És végül megértettem, vagy pontosabban: megéreztem, hogy lehet ilyen szeretet férfi és nő között is!

Így pontos: Úgy érzem, hogy lehet ilyen!

De itt rögtön jön egy rakás kérdés. 

  • A legelső: Tényleg?
  • És hogy találom meg?
  • És mi van ha a másik nem érti?
  • Nem ronthatok el vele egy amúgy jó kapcsolatot?
  • És mit tegyek ha nem találok ilyen kapcsolatot?

 

Nem tudom a válaszokat. Segítsetek!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://apagyere.blog.hu/api/trackback/id/tr308669430

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.